Az utolsó tasmán tigris

Mintha várta volna, hogy a vadász lelője. Megállt, nem szaladt el, megadóan lehajtotta a fejét. Megbékült a sorsával az utolsó erszényes farkas. 

Kitűnő film a The Hunter. A 2012-es esztendő legjobb filmje szerintem. Szépen fotózták, gyönyörűek a tájak. Visszafogott a történet. Nem hivalkodó, nem harsány semmi benne. 

Igen, az ember rosszabb, mint a vadállatok, mint a természet. Szellem teszi ilyenné.

Ausztrál film. Willem Dafoe kitűnő játékával. Érdemes megnézni.

Nyálkás idő

Napok óta esik, köd van. A ködből is nyúlós lé csorog, alig lehet levegőt venni. Pár nap hideg volt nagyon, akkor elég jól kellett már fűteni. Október 9-én kezdtem meg a fűtést. Akárcsak a tavaly.

Nyolcadikán temettük Andrist Kászonban. Szegény - neki eddig tartott.

Dália

Mégpedig lila színű dália nyílt a kertemben, ilyent nem láttam eddig. Szép, és még sok a bimbó rajta.

Október

Meleg van, teljesen rendhagyó októberi hónapkezdet. Bár így tartana a jó idő, nem kellene annyit fűteni. Elég az, hogy 7 hónapot tart a tél minden évben. Vagyis jobban mondva hét hónapot muszáj fűteni, másképp nem megy.

A tök jól virágzik, és mind a sütő-, mind a dísztök növekszik. Nem gondoltam volna, ennyire behozzák a hőség miatti lemaradást.

Fényes hold

Olyan fényes holdat soha életemben nem láttam, mint tegnap éjjel. Az egész hátsó udvart ragyogóan megvilágította. Amikor felnéztem rá, sértette a szemem, el kellett kapnom a tekintetemet róla. Szinte kísérteties volt, nagyon meg voltam lepődve. A holdtölte általában hatással van rám, de most a látvány megdermesztett.

Prométheusz

A Ridley Scott-film kisebb csalódást okozott nekem. Nem vártam arra, hogy egy újabb Aliens-t fogok látni, már be volt harangozva, mint előzménye a 4 sci-fi horrornak (amelyek mellesleg sokkal elgondolkoztatóbbak, mint a Prométheusz). A technikai megoldások természetesen kiválóak, de mégis valami rossz szájízzel marad az ember. A filmbeli tudósok úgy viselkednek, mint valami csélcsap Beverly Hills-i kamaszok. Sok a filmben az olyan elem, ami már Z-kategóriás amerikai sci-fik miatt unalmas.

Amúgy egyszer megnézhető, izgalmas film, de hátha a folytatása majd jobb lesz.

Testamentum

Ezzel a címmel írok a tegnaptól kezdve egy vegyes versezetet.

Talán címet is adjak

Nem mondom, sokszor rühellek írni, de azért meg-megpróbálom. Mégis úgy érzem, írnom kell, valami erre késztet, bizserget, ösztökél állandóan. 

Szétfutnak, szétfolynak a gondolataim, mint a higanygömbőcskék vagy a vízcseppek zsíros felületen. Sokszor nem is tudok valamit alaposan végiggondolni, mert újabb és újabb ötletek tolakszanak elő, és törlik, felülírják a megelőzőeket. Persze, azért mindennek maradhat halvány lenyomata, de egy dolgot újragondolni már nem ugyanaz, mint az eredeti gondolat.

Szabadon írni, megkötöttségek nélkül. Ahogy az ember gyermekkorában szabadon csapongott, magáénak érezte a világot. Dolgozni csak pontosan, szépen. Ez bizony nem mindig sikerül. Lusta disznó vagyok. Mihelyt megneszelem, hogy egy bizonyos munkát el kellene végezni vagy be kellene fejezni, elfog a dögösködhetnék. Az ilyesmiket természetesen fel kell számolni.

Latba vetve, mindent megfontolva, de mégis megfontolatlanul, nem mértékadóan válnak el a dolgok az embertől. Vagy az asszonytól. Elmélkedni kell a világon, emészteni. A gondolatokat is meg kell(ene) emészteni. Ez nem lehetséges. Manapság minden igaz, viszont mindennek az ellenkezője is. Így megy ez, mondá Kurt Vonnegut.