Nem mondom, sokszor rühellek írni, de azért meg-megpróbálom. Mégis úgy érzem, írnom kell, valami erre késztet, bizserget, ösztökél állandóan.
Szétfutnak, szétfolynak a gondolataim, mint a higanygömbőcskék vagy a vízcseppek zsíros felületen. Sokszor nem is tudok valamit alaposan végiggondolni, mert újabb és újabb ötletek tolakszanak elő, és törlik, felülírják a megelőzőeket. Persze, azért mindennek maradhat halvány lenyomata, de egy dolgot újragondolni már nem ugyanaz, mint az eredeti gondolat.
Szabadon írni, megkötöttségek nélkül. Ahogy az ember gyermekkorában szabadon csapongott, magáénak érezte a világot. Dolgozni csak pontosan, szépen. Ez bizony nem mindig sikerül. Lusta disznó vagyok. Mihelyt megneszelem, hogy egy bizonyos munkát el kellene végezni vagy be kellene fejezni, elfog a dögösködhetnék. Az ilyesmiket természetesen fel kell számolni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése